Várjon Dénes zongoraestje A Zeneakadémia saját szervezésű programja

B betűs mesterek műveiből állította össze műsorát Várjon Dénes: Bach után Brahms, majd Beethoven következik. Az a-moll partita azon kevés Bach-művek egyike, amelyek a szerző életében megjelentek nyomtatásban. Héttételes szvitről van szó, amely Fantasiával kezdődik, majd a szokásos stilizált tánctételek – Allemande, Courante, Sarabande – után egy Burlescát és Scherzót tartalmaz, majd egy virtuóz Gigue-gel zárul. Ezután hat öregkori Brahms-kompozíciót hallhat a közönség. A 118-as opuszként összefogott sorozat harmadik tételét Balladának, az ötödiket Románcnak nevezte alkotója, a többi címe Intermezzo. A koncert második félidejét Beethoven B-dúr szonátája (op. 106) tölti ki. Keletkezésének idején (1819) a zongorairodalom legnehezebb művének számított. Nyitótétele nagyszabású szonátaszerkezet, a második tétel scherzo (ahogyan a 9. szimfóniában is), a harmadik pedig egy olyan fisz-moll lassú, amely időnként mintha Chopin világát idézné látnoki módon. A zárótétel terjedelmes fúga, egészen különös bevezetővel, amelyben egy ideig ütemvonalakat sem írt a komponista.