Várdai István és a MÁV Szimfonikus Zenekar

Kesselyák Gergely mindig különös gonddal állítja össze hangversenyeinek műsorát. Ezen az estén a derűé és a vidámságé a főszerep. Gioachino Rossini koncerteken is gyakran játszott operanyitányai jókedvű, színpompás szimfonikus művek, fülbemászó dallamokkal és ragyogó színekkel – ez igaz az 1823-ban Velencében bemutatott (mellesleg Voltaire szövegére komponált) Semiramis című opera nyitányára is. A Friedrich Gulda korának egyik kiemelkedő zongoraművésze volt, különc és „fenegyerek”. Zeneszerzőként egyik legismertebb darabja a koncerten felcsendülő jazzes hangvételű versenyműve csellóra és fúvószenekarra. A nemes és elegáns csellóhang, valamint a gyakran triviális katonazene ellentétét sikerült ebben a műben összebékítenie. A szólista Várdai István a moszkvai Csajkovszkij-verseny világraszóló 3. díjával és a Genfi Nemzetközi Csellóverseny első díjával büszkélkedhet, a bécsi Zeneakadémia professzora. A Beethoven 1806-ban bemutatott 4. szimfóniája is csupa derű, jókedv és még a zenei humorra is találunk benne példát.