Szolnoki Szimfonikus Zenekar

A 19. századi spanyol hegedűvirtuóz és zeneszerző, Pablo de Sarasate számos fantáziát komponált a korszak sikeres operáira, hogy ezekkel bővítse repertoárját. Az 1881-es Carmen-fantázia kétségtelenül a legelőkelőbb helyet foglalja el feldolgozásai sorában. Tudatosan választotta ki az opera azon részleteit, amelyek leginkább tükrözik a mű spanyol hangulatát. A hegedűre és zongorára írt változat mellett egy zenekarra szánt variációt is elkészített, azóta mindkettő elnyerte a közönség és a kritikusok tetszését. Az előadás során alkalmazandó kifinomult technikák és az opera által ihletett vérbő szenvedély miatt az egyik legnagyobb kihívást jelentő hegedűdarabnak tartják. A 2. zongoraverseny Rahmanyinov talán legnépszerűbb műve, amely a szerző életének nehéz periódusát követően keletkezett. Első szimfóniájának bukása annyira megviselte a fiatal komponistát, hogy három évig képtelen volt újabb darabot írni. Majd egy hipnózisra specializálódott orvos, Nyikolaj Dahl kezelésének hatására tért vissza alkotói kedve, ezért az 1901-ben bemutatott új zongoraversenyt Dahlnak ajánlotta. A rendkívül dallamos, választékos zenei nyelvezetű és változatos hangszerelésű mű a briliáns zongoraszólam miatt vált igazán népszerűvé. „Meg akarom ragadni a sorsot a torkánál, mielőtt ő teperne le engem” – írta Beethoven egy barátjának nem sokkal 5. szimfóniájának születése előtt. A nyitótétel nevezetes motívumát a „sorssal” azonosíthatta a szerző: „Így zörget a sors az ajtón.” A főtéma az egész darabon végigvonul, a teljes szimfónia az ember kétségbeesett küzdelmét és az emberi akarat végső diadalát példázza.