Schumann zongorás kamarazenéje/3 A Zeneakadémia saját szervezésű programja

1848–49 tele és a rákövetkező hónapok meghökkentően termékeny időszaknak bizonyultak Schumann életében. Ekkor született, változatos hangszerösszeállítású kamaradarabjai rendkívül koncentrált munkáról tanúskodnak; a gordonkára és zongorára komponált Öt dal népies stílusban megírása is csupán három napot vett igénybe. Egyszerű szerkezete, biedermeier képeinek sora bensőséges házimuzsikálások hangulatát idézi. Utóbbi igaz a zongora-négykezesre írott Báljelenetekre (1851) is, amely a kor divatos táncainak – Polonaise, Walzer, Ungarisch, Française, Mazurka, Ecossaise, Walzer – mutatós füzére. Az előbbiekkel ellentétben a c-moll zongoranégyes (1829) a pályakezdő Schumann műve: befejezésekor mindössze 19 éves volt. Naplójából tudható ugyanakkor, hogy még évtizedekkel később is élénken emlékezett a munkafolyamat egy meghatározó pillanatára: a III. tétel középrészének írásakor „egy a korábbi zenéétől különböző szellem [t.i. a romantika szelleme] nyilvánult meg nekem, s egy új, költői élet tűnt feltárulni előttem”. Ennek ellenére a művet végül nem tartotta kiadásra méltónak: közreadása egészen 1979-ig váratott magára.