Ránki Dezső A Zeneakadémia saját szervezésű programja

„A legnagyobb nevű külföldi zongorista sem kelt nagyobb érdeklődést, mint Ránki Dezső” – írta 1970-ben a zenekritikus Pernye András a zongoraművész első önálló zeneakadémiai estjéről. Ránki „szokatlanul és csodálatra méltóan perfekt zongorista. Rendkívüli biztonsággal birtokolja és közvetíti a zenei anyagot. Egész megjelenése hallatlanul rokonszenves, a zenéhez való viszonya egyszerű, őszinte és póztalan” – jegyezte meg Pernye, az pedig egészen rendkívüli, hogy az elmúlt több mint fél évszázadban Ránki valóban póztalan és őszinte előadóművészi habitusa jottányit sem változott. Egykori műsorán Haydn- és Schumann-művek mellett Liszt h-moll szonátája, a ráadásban pedig Liszt- és Chopin-etűdök szerepeltek. A szinte napra pontosan ötvenöt évvel későbbi esten Ránki Dezső Haydn és Schumann mellé Beethoven- és Debussy-darabokat választ, hiszen nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni.