Rajk Judit és Borbély László A Zeneakadémia saját szervezésű programja

Rajk Judit és Borbély László neve már régóta garanciát jelent a magyar kortárs zenei előadó-művészetben. Ezúttal Muszorgszkij egy-egy zongora- és dalciklusának új oldalait mutatják meg két fiatal komponista reflexióival kiegészítve. Balogh Máté néhány évvel ezelőtt komponált egy nagyszabású zongoradarabot Borbély László számára Schmuyle & Samuel Goldenberg címmel. A mű Muszorgszkij jól ismert zongorasorozatának, az Egy kiállítás képeinek azonos című tételére utal. Muszorgszkij két nagyon különböző karakterű zsidót ábrázol, munkájának mozgatórugója az ebből inspirálódott zenei anyagok egymással való ütköztetése. A szerző ezt a koncepciót vette alapul: egy személyes, parlando-rubatojellegű, deklamáló zenei anyagot és egy kimért, határozott, energikus, korálszerű mozgásformát konfrontáltatott egymással. Az így elkészült darab a háttérben húzódó programon, a „közös ős” intézményén keresztül rokona a Muszorgszkij-tételnek. A későbbi években felmerült benne, hogy ennek megfelelően a többi „Muszorgszkij-képet” is megkomponáljon, mégpedig páronként, – a Schmuyle-tétel zenei konfliktusából kiindulva – két-két Muszorgszkij-tételt összevonva. Dargay Marcell dalciklusának ajánlása az este két előadójának szól: Rajk Judit vetette fel a gondolatot, hogy Muszorgszkij 1868 és 1872 között született Gyermekszoba című dalsorozatához kapcsolódva készülhetne egy új kompozíció. „Muszorgszkij művét csak felületesen ismertem, úgyhogy a ciklus részletes áttanulmányozása, keletkezéstörténetének alapos megismerése és számtalan felvétel meghallgatása után úgy döntöttem, hogy egy olyan darabot szeretnék komponálni, amely mintegy »intarziaként«, a Gyermekszoba dalai közé ékelődve adandó elő. Muszorgszkij dalainak témái – a gyermeki szorongások, a játék és az élet összekapcsolódásai, a fejlődő gyermek külvilággal való viszonya – abba az irányba tereltek, hogy az elmúlt két év (2020–2022) világszinten is megtapasztalt-átélt történeteivel kell, hogy foglalkozzak az új dalok szövegeiben. Ehhez kértem Razvaljajeva Anasztázia segítségét, aki az én intencióim és az általam felállított szempontrendszer alapján gyűjtött olyan beszámolókat és visszaemlékezéseket, melyek orosz és ukrán anyáktól származnak a Covid 19-járvány, valamint a 2022 februárjában kirobbant orosz–ukrán háború idejéből. E szövegekből állítottam össze és rendeztem dramaturgiai sorrendbe a dalciklus szövegét, melybe több verssort is átemeltem a Gyermekszobából. Az így létrejött szerkezet végül a Muszorgszkij-dalok széttartóbb és inkább kaleidoszkópszerű formai struktúrájához képest egy egészen lineárisnak tekinthető történetet eredményezett. A dalok megkomponálásánál arra törekedtem, hogy a Muszorgszkij által megteremtett »radikális zenei próza« esztétikája hangsúlyosan érvényre jusson.” – nyilatkozta Dargay Marcell az alkotás folyamatáról. A Gyermekszoba–Gyermekszoba kiáltással ciklus – amit tulajdonképpen két párhuzamosan futó dalsorozat kölcsönhatása hoz létre – érdekessége, hogy amíg a Gyermekszoba dalai egytől-egyig a gyerek szemszögéből láttatják és ismertetik a történéseket, addig Dargay dalaiban az elmesélő végig a gyermekére tekintő anya, akire akár úgy is tekinthetünk, hogy ő Muszorgszkij egykori gyermekhőse, aki közben felnőtt és szülővé vált. Az énekhang mellé egy zenész társul, aki preparált zongorán, játékzongorán, melodikán, zenélődobozon és metronómon is játszik: egy zenei értelemben vett játékarzenállal veszi körbe magát, zenei anyagával ellenpontozva-kiegészítve-átértelmezve-megcáfolva-felnagyítva a dalok szövegében elhangzottakat.