Perényi Miklós és Spányi Miklós Bach-estje A Zeneakadémia saját szervezésű programja

„Nem nyűg nekem Bachot játszani” – mondta állítólag Perényi Miklós egy koncertet követően, amikor egy ismerőse azt kérdezte tőle, nem fáradt-e ki, miután teljesen egyedül játszott másfél órán át Bach-csellószviteket a Zeneakadémia Nagytermében. Bachhoz való viszonyát illetően Spányi Miklós is hasonlóképpen gondolkodik, a kettejük közötti összhang tehát eleve adott. Még akkor is, ha Spányi Miklós a historikus előadói gyakorlat tapasztalatait hozza magával a koncertre, míg Perényi egyedülálló csellózása mintha érintetlen maradt volna a régizenei mozgalom vívmányaitól. Persze Spányi „unortodox” régizenész, no és éppen az lesz az érdekes, hogy stilisztikai kérdésektől függetlenül miként rezonál egymásra két ilyen formátumú muzsikus a Bach által kínált kereteken belül. A koncerten Bach három fennmaradt gambaszonátája mellett két szóló billentyűs mű is elhangzik, nyitószámként pedig Perényi Miklós szólaltatja meg a G-dúr csellószvitet.