Mozart variációk és szonáták zongorára és hegedűre/2 A Zeneakadémia saját szervezésű programja

Wolfgang Amadeus Mozart első zongora-hegedű szonátáit apjával és nővérével 1763 és 1766 között lezajlott nagy utazása alatt komponálta. A vonós és billentyűs hangszert felvonultató duószonáta műfajához csak bő évtizeddel később, 1777-78-as körútja során tért vissza. Az Összkiadás élőben bérlet második koncertjén felcsendülő egyetlen háromtételes darabot, a 17. szonátát 1788 márciusában fejezte be Mozart Mannheimben. A Therese Pierronnak írt darabot később egyik legkedvesebb tanítványának, Josepha Barbara Auernhammernek szóló dedikációval publikálta 1781-ben Bécsben. A 18–20. számú, 1777 őszén Münchenben és 1778 tavaszán Mannheimben keletkezett kéttételes szonáták Mária Erzsébetnek, a Rajnai Palotagrófság választófejedelmének szóló ajánlással jelentek meg Párizsban, ezért Palotagróf-szonátákként is ismertek. A szintén kétrészes, Párizsban komponált 21. szonáta Mozart egyetlen e-moll alaphangnemű műve, tragikus karaktere édesanyja abban az évben bekövetkezett halálára reflektál. Ennek kontrasztjaként a már hazafelé úton komponált 22. szonáta első tétele Mozart legvidámabb zenéinek egyike.