Mihalovich-dalok A Zeneakadémia saját szervezésű programja

Mihalovich Ödön hazánk zeneéletének egyik legjelentősebb figurájaként írta be magát a kultúrtörténetbe: az ő 1887-től 1919-ig tartó irányítása alatt vált a Zeneakadémia világviszonylatban is rangos intézménnyé. Az addig működő hat tanszak mellé elindította csaknem az összes ma működő szakot, s hamarosan kialakította az oktatás szervezetének azon struktúráját, ami napjainkig alappillére a Zeneakadémia működésének. Mihalovich nem csupán szerződtette a tanárokat – például Bartókot vagy Kodályt –, hanem ő harcolta ki számukra az állami tisztviselői státust és fizetést, illetve a nyugdíjjogosultságot is. Bár zeneszerzőként ma alig ismerjük, saját korában, a Wagner és Liszt által kijelölt út követőjeként népszerű komponista volt. Unikumnak számító dalait a Zeneakadémia három kiváló énekes növendéke adja elő az intézmény professor emeritája, Marton Éva művészeti vezetésével, a közönséget pedig Kovács Sándor, a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével kitüntetett zenetörténész kalauzolja a száz évvel ezelőtti Zeneakadémia világába.