Magyar Valentin és a Korossy Vonósnégyes A Zeneakadémia saját szervezésű programja

2022-ben a Kocsis–Hauser Alapítvány megalapította a Kocsis Zoltán-díjat, amelyet szólózongora- és kamarazene-kategóriában adtak át. Magyar Valentin és a Korossy Vonósnégyes e két díj nyerteseként először lép közösen színpadra. A fiatal művészek a rangos elismerés mellett számos versenygyőzelemmel is büszkélkedhetnek, többen közülük a Junior Príma Díjat is elnyerték, és már évek óta aktív szereplői a koncertéletnek. Műsorukra két olyan romantikus művet tűztek, amelyek nem véletlenül váltak a zongoraötös-irodalom alappilléreivé. „A darab magába foglalja mindazt, amit Dvořáktól elvárhatunk: csodálatos hangzást, valamint számos érdekes és eredeti hangszeres hatást.” – Ilyen és ehhez hasonló szavakkal illette a korabeli kritika Dvořák második zongoraötösét 1888-as bemutatója után, amely az első kvintett zeneszerzői útkereséséhez képest már egyértelműen egy érett komponista remekműve. Egy héttel később Csajkovszkij is meghallgatta az alkotást Prágában, és maga is hasonlóképpen nyilatkozott róla. Nem meglepő, hogy a premier utáni első évben többször is előadták a cseh fővárosban, majd Amszterdamban, Frankfurtban, Hamburgban és kétszer Londonban is bemutatták, ahol a következő években Dvořák egyik leggyakrabban játszott művévé vált. A szerző rá jellemző módon sző szláv folklorisztikus elemeket a zenébe, erről árulkodik a második tétel ukrán eredetű, melankolikus dumkája és a harmadik tételben megszólaló lendületes cseh néptánc, a furiant. Bő húsz évvel korábban keletkezett Brahms zongoraötöse, a többi kamaraművéhez hasonlóan ebben is a szimfonikus hangzást sűríti az öt hangszer szólamába a német mester. Először vonósötösnek szánta az anyagot, ám azt Joachim József éles kritikával illette: „… minden során látszik egyfajta ellenállhatatlan erő, de ami hiányzik belőle – egy szóban megfogalmazva –, az a báj”. Brahms hiába próbált javítani rajta, elégedetlen volt a végeredménnyel, így átírta két zongorára, majd Clara Schumann és Hermann Levi karmester tanácsára megszületett a mű másik, népszerűbbé vált formája, az eredmény pedig már Joachimnak is maradéktalanul elnyerte a tetszését.