Prima Junior-díjas, számos versenygyőzelmet tud a háta mögött, legutóbb tavaly hozott el a Szófiában megrendezett Nemzetközi Liszt–Bartók–Ligeti Zongoraversenyről a fődíj mellett további három díjat, és mégis ezek a legkevésbé fontos tények vele kapcsolatban. Lajkó István nemzedékének egyik legérzékenyebb, legintellektuálisabb zongoraművésze, aki képes az ezerszer játszott remekműveket új oldalukról megmutatni, de fontosnak tartja kevésbé ismert és/vagy új zenék repertoáron tartását is. DLA doktori zárókoncertjének első felében Beethoven enigmatikus kései bagatelljei mellett Ligeti György 1951 és 1953 között, még Budapesten komponált sorozata, a Musica ricercata, valamint a legjelentősebb finn szerzők közé tartozó Einojuhani Rautavaara 1970-ben komponált, címének („A tűzbeszéd”) megfelelően izzó energiájú II. szonátája hangzik el. A hangverseny második része Alexander Szkrjabiné. A különc századfordulós zseni rendkívül fontos Lajkó István számára, aki a 20. század legjelentősebb Szkrjabin-játékosáról, Vlagyimir Szofronickijről írta doktori disszertációját.