Kokas Dóra és Balog József Brahms-estje A Zeneakadémia saját szervezésű programja

„Mi lehet szebb egy teljes Brahms-estnél?!” – mondta Kokas Dóra Balog Józseffel közös koncertjéről, amelynek műsorába a két különböző karakterű, ám egymást tökéletesen kiegészítő cselló-zongora szonáta mellé kerestek rövidebb darabokat. És bár több más zeneszerző neve felmerült, úgy érezték, hogy Brahms dalai kiválóan illeszkednének hangszeres kamarazenéje mellé. A négy elhangzó kompozíció átiratát két további dallal együtt Norbert Salter csellóművész készítette 1896-ban – még a szerző életében és valószínűleg az ő jóváhagyásával –, majd 1992-ben David Geringas átdolgozásában újabb kiadás látott napvilágot. Népszerűségük azóta töretlen, hiszen ezek a miniatűrök lehetőséget adnak az előadók számára, hogy a szonátákban rejlő szenvedélyes érzelmek mellett Brahms lírikus oldalát is megmutassák. A két, eredetileg is csellóra és zongorára írt kamaraműhöz Robert Hausmann neve kötődik szorosan, aki a 19. század második felének egyik legnevesebb csellistája volt: miután Európa-szerte sikerre vitte az 1860-as években keletkezett e-moll darabot, Brahms neki ajánlotta F-dúr szonátáját, amit 1886-ban együtt mutattak be. Később további Brahms-premierekben közreműködött, többek közt a klarinéttrióban és -kvintettben, a Kettősversenyben Joachim József oldalán (tagja volt a magyar származású hegedűművész vonósnégyesének is), de Max Bruch népszerű alkotását, a Kol Nidreit is ő szólaltatta meg először.