Napjaink legjelentősebb brácsaművészeinek egyike az örmény származású, amerikai Kim Kashkasian, aki ezer szállal fűződik a magyar zenei kultúrához. Mesterei között tartja számon Kurtág Györgyöt és Rados Ferencet, elhivatott tolmácsolója a 20. századi magyar (és persze nemcsak magyar) új zenének, tavaly pedig egy Ligeti–Kurtág lemezzel nyert Grammy-díjat. Kamarapartnerei között találjuk Gidon Kremert és Yo-Yo Mát, ahogy a Zeneakadémia doktoriskolájának billentyűs programját vezető, valamint a Stuttgarti Zeneművészeti Főiskolán tanító Nagy Pétert is. Hangversenyükön két Schumann-mű két 20. századi kompozíciót foglal keretbe. Britten 1950-ben komponált, megrázóan szép darabja az 1600 körül működött angol zeneszerzőzseni, John Dowland egyik dalára épül, Tihanyi László 2011-es műve, a Nyolc invokáció a Hold fázisaihoz – amelyet a szerző a Kashkasian–Nagy duónak ajánlott – nyolc tételben járja végig a Hold asztronómiai útját, s fordítja az égi jelenséget pszichológiai történetté, miközben a két hangszer együttműködésének legkülönfélébb formáit és a hangzások ezerféle karakterét mutatja fel.