In memoriam Székely Zoltán A Zeneakadémia saját szervezésű programja

A XIX-XX. század fordulója a zenetörténet egyik legsokszínűbb korszaka, amikor még Mahler és Strauss tobzódó, monumentális műveit írja, közben Debussy és Ravel már saját impresszionista útját járja, továbbá feltűnik Bartók, Schönberg és Stravinsky is igencsak radikálisnak számító stílusával. A hangverseny első része az 1900-as évek elejének néhány jelentős alkotását mutatja be. A vizsgákat általában az ember szereti letudni mielőbb, de talán nem ez az oka, hogy Debussy Első rapszódiájával kezdjük a műsort, amelyet a komponista a klarinétosok vizsgadarabjának szánt a Conservatoire igazgatója, Gabriel Fauré felkérésére, megalkotva az erre a hangszerre írott egyik legnépszerűbb kompozíciót. Hogy az igazgatónak tetszett-e, nem tudjuk, de ismeretes, hogy nem lelkesedett tanítványa, Ravel 1906-os dalciklusáért, a Jules Renard verseire komponált Histoires naturelles-ért (Természetrajz), amely a költő és az utókor csodálatát szerencsére könnyen kivívta magának. Az impresszionisták nagy hatással voltak Bartók művészetére is, akit 1909-ben Geyer Stefi iránt érzett beteljesületlen szerelme inspirálta I. vonósnégyese megírására, amelyben már megjelennek a népzenei elemek is. A második részben a klasszika és romantika korába repülünk vissza, hogy meghallgassuk a tizennyolc éves Mozart kéttételes, G-dúr szonátáját 1778-ból, valamint az 1825-ben még csak tizenhat esztendős Mendelssohn leghíresebb, legragyogóbb kamaraművét, az Oktettet, amelyet egy barátja születésnapjára szánt. Micsoda ajándék!