Hangverseny Marc’ Antonio Cesti születésének 400+1. évfordulója alkalmából

Marc’ Antonio Cesti a Monteverdi utáni korszak legjelentősebb itáliai operakomponistája volt. Tanulmányait az arezzói dóm kórusában kezdte, majd többek között Giacomo Carissiminél folytatta Rómában. Viszonylag rövid, de fordulatos életpályája során megfordult Itália valamennyi jelentős zenei központjában, továbbá a Habsburgok innsbrucki, később bécsi udvarában is, utóbbi helyen a császári udvar másodkarmestere lett. 14 évesen belépett a ferences rendbe, de gyakran összeütközésbe került elöljáróival, mivel operáiban énekesként is föllépett, így 1651-ben távozott a szerzetesek közül. Néhány egyházzenei alkotástól eltekintve túlnyomórészt operákat és világi kantátákat komponált. Cesti zenetörténeti jelentősége abban áll, hogy sikerült megoldania zene és dráma egységesítésének problémáját. Az elbeszéléseket, a szereplők összeütközéseit recitativóban ábrázolta, míg az érzelmek, eszmék és komikus részek kifejező eszközei az áriák és az együttesek lettek. A hangverseny ízelítőt ad e kiváló zeneszerző és kora, a 17. század közepének ritkán hallható muzsikájából.