Fülei Balázs A Zeneakadémia saját szervezésű programja

Beethoven három utolsó zongoraszonátája a berlini Schlesinger kiadó felkérésére készült 1820 és 1822 között. Az E-dúr (op. 109) ajánlása Maximiliane Brentanonak, egy fiatal arisztokrata hölgynek szól, jellegzetes példája annak, amit a kortársak „női” szonátának neveztek. Az op. 110-es Asz-dúr műnek nincs ajánlása, de teli van személyes utalásokkal. A titok nyitja a halhatatlan kedves, vagyis a mai kutatások szerint Brunszvik Jozefin, aki 1821. március 31-én hunyt el. Az első tétel első témájának dallama úgy hangzik, mintha a „Liebe Josefine” szavakat rejtené. Az utolsó szonáta (op. 111, c-moll) mindössze két tétel. Thomas Mann Doktor Faustusának egyik zongorista hőse, Wendell Kretzschmar hosszan értekezik arról, miért nem írt Beethoven harmadik tételt a darabhoz. A végső konklúzió az, hogy ilyen földöntúli zene után lehetetlen a folytatás.