Concerto Budapest / Várjon, Marwood, Keller

„Marwood játékának sugárzó intenzitása nem mindennapi érzelmi töltettel bír”, „aranyló hang és holtbiztos zeneiség”, „elképesztő technika és szenvedély”– többek közt e szavakkal jellemezték a kritikusok Anthony Marwood hegedűjátékát, amelyet a hangverseny nyitószámában, Beethoven D-dúr hegedűversenyében hallhat a közönség. A mű karrierje nem indult zökkenőmentesen: 1806-os bemutatója nem volt sikeres, így nem is vált a repertoár részévé egészen addig, míg Joachim József elő nem vette majd, fél évszázaddal később. A 3. (c-moll) zongoraverseny egy hosszas komponálási folyamat eredménye Beethoven középső alkotói korszakának kezdetéről. Egy anekdota szerint Beethoven egyszer sétája közben meghallotta Mozart c-moll zongoraversenyének (K. 491) szabadtéri előadását, s a vele tartó zongoristazeneszerzőhöz e lelkes szavakat intézte: „Cramer, Cramer! Mi sosem leszünk képesek ehhez foghatót írni!” Nem meglepő hát, hogy a zongoraverseny kezdete éppen ennek a zenei előképnek dallamát visszhangozza. A koncertet Beethoven 4. (B-dúr) szimfóniája zárja.