Concerto Budapest A Zeneakadémia saját szervezésű programja

Francia program egy különleges kakukktojással: ezt ígéri a koncert, amely a legnépszerűbb Berlioz-nyitánnyal indul. A Római karnevál zenéje operából való, mégis hamisítatlan koncertnyitány: Berlioz Benvenuto Cellini című operájának két részletét dolgozta össze 1844-ben, hat évvel a dalmű ősbemutatóját – és bukását követően. Kezdetben Debussy Három noktürnje is hűvös fogadtatásban részesült a múlt század legelején, ám a Felhők, Ünnepek és Szirének – Whistler-festmények által ihletett – hármassága utóbb mégis hamar a zenei impresszionizmus klasszikus kompozíciójává vált. Felhőket Ligeti György 1972-73-as művének címe is említ, s akárcsak Debussy harmadik noktürnjében (Szirének), úgy nála is jut szerep a nőikarnak. A mechanikus mozgástípus és az álló-gomolygó zene váltakozását érzékeltető mű élményszerű és felfedeztető erejű megszólaltatását Rácz Zoltán irányítása szavatolja. „Modern tánctétel, változatlan dallammal, harmóniával és ritmussal, ez utóbbit a dob szüntelenül jelzi. A változatosság egyetlen eleme a zenekari crescendo alkalmazása.” Ravel írta le ily szabatosan Boleróját, amelynek 1928-as ősbemutatóján egy hölgy többször is közbekiabált: „őrült! őrült!”, amit a komponista így kommentált: „az a nő megértett”.