Concerto Budapest

Stravinskys ízek és színek is jellemzik majd e koncert első felét, miután a Falun cím alatt egymás mellé rendezett szlovák népdalok, a Lakodalom, a Bölcsődal és a Legénytánc jelenetei, valamint némiképp a 2. zongoraverseny is tagadhatatlanul magán viseli a zseniális orosz kortárs hatását. Az évad művészeként köszöntött Balázs János virtuóz játékával felhangzó versenymű legtöbb témáját maga Bartók „népszerűbb és könnyedebb” jellegűnek ítélte, ám ez legkevésbé sem jelenti azt, hogy a kompozíció és különösen a második, adagio tétel ne csodáltatná meg a hallgatósággal – mint Tallián Tibor írja – „az életmű döntő pillanatát”. A második részben azután szintén egy emblematikus és a legszemélyesebb módon bartóki alkotás szólal meg Keller András vezényletével és két nagyszerű operaénekes, Vörös Szilvia és Cser Krisztián előadásában. A kékszakállú herceg vára önvallomás, hiszen Balázs Béla szimbolikus színpadi balladájában a zeneszerző arra az alapvető témára és életproblémára ismert rá, amely számára akkor, az 1910-es évek elején és utóbb is meghatározó maradt.