Budapesti Filharmóniai Társaság

Nemzetközi viszonylatban is páratlan múltra tekinthet vissza a Filharmóniai Társaság Zenekara, a magyar zenekultúra legfényesebb évtizedeiben – Bartók, Kodály, Dohnányi, Mahler idejében – ráadásul szinte minden fontos magyar zenei esemény az együtteshez fűződött. Például a Schubert halálának 100. évfordulójáról megemlékező ünnepélysorozat, amelynek záróestjén először hangzott el az f-moll fantázia zenekari változata, az akkori elnökkarnagy, Dohnányi tollából. De Bartók is e zenekar számára dolgozta át öt zongorakíséretes népdalát a Társaság 80. születésnapjára, és bár a Marosszéki táncok zenekari változata Arturo Toscanini ösztönzésére készült el, itthon mégis a Filharmóniai Társaság játszhatta először. Mahler éppen a budapesti operaház igazgatójaként 1889-ben fejezte be 1. szimfóniáját, természetesnek tartotta tehát, hogy új alkotását a Filharmóniai Társaság élén mutassa be – ebben a korai változatban szerepelt még a később elhagyott „Blumine” tétel. Az ünnepi műsorról nem hiányozhat a zenekar történetét meghatározó Liszt Ferenc sem, aki a humánum, az emberiség érdekében szenvedő hős szimbólumát látta Prométheuszban. S mivel a zenekar az új magyar zene mindenkori elkötelezett támogatója, mindehhez egy kortárs magyar alkotás, a páratlanul egyedi, de a hagyományokhoz mégis mindig hűséges, Kossuth-díjas Orbán György műve szolgál felütésként. Az esten az együttes régi jó ismerőse, a szintén Kossuth-díjas Kovács János vezényel, szólistaként pedig az egyik legkiválóbb fiatal operaénekes, Horti Lilla lép színpadra.