Sokak szerint Brahms főműve, és biztosan az életmű leghosszabb darabja a Német requiem, illetve pontos címén: Egy német requiem. Hiszen szemben a zenetörténet számos más gyászzenéjével, ez a mű nem a gyászmise bevett latin szövegét használja, hanem különféle bibliai részleteket, mégpedig Luther német fordításában. Brahms nem liturgikus céllal írta a darabot, számára nem a keresztény tartalom, hanem a halálhoz fűződő emberi viszony volt a legfontosabb. A rendkívüli mesterségbeli munkáról tanúskodó kompozíció – tele tudós fúgákkal, különleges harmóniai és formai megoldásokkal –, a zenei múlttal intenzív párbeszédet folytató brahmsi romantika egyik legfelemelőbb példája (a Brahms zenéjét utáló George Bernard Shaw azt mondta róla, hogy „egy elsőrangú temetkezési vállalkozó műve”), amely ezúttal a bolgár születésű, Ausztriában élő Dian Tchobanov vezényletével fog megszólalni, válogatott szólisták és két kitűnő hazai kórus, valamint a Budafoki Dohnányi Zenekar előadásában.