BÉNI 40

Kísérleti zeneműhely? Iskolatípus? Koncertező együttes? Igazából tisztán egyik sem, hanem mindez együtt, amelyben hol egyik, hol másik oldala kerül reflektorfénybe a 40. évében járó BÉNI-nek, azaz a Budapesti Énekes Iskolának. A fő cél a kezdettől fogva mindmáig ugyanaz: a következő generációknak fölmutatni azt a csodálatos esszenciát, amit az európai – és benne a magyar – egyházi zene és a vele együtt felnövő világi muzsika érlelt ki, s e hagyományt kortárs alkotók műveivel gazdagítani. Az út göröngyös volt, de hittel, kitartással, s egyre gyarapodó szakmaisággal, fényes sikerekkel, hiánypótló felvételekkel és emlékezetes színpadi megjelenésekkel a BÉNI mégiscsak a magyar zenei élet különc, sajátos tényezője lett. Erről emlékezik meg a mai sokszínű hangverseny: baráti előadótársak, s a megszólított sok száz egykori BÉNI-s „nagycsaládos” estje, ahol a szólisták és a hangszeresek is az iskola egykori tanulói, tanárai, szülőgárdája közül kerülnek ki.