Várjon Dénes és a Keller András vezette Concerto Budapest nagyszabású vállalkozásának második estjén a páros számú Beethoven-zongoraversenyek szólalnak meg. Bár az egy héttel korábbi első koncerten három darab hangzik el, Várjon Dénesre nem vár kisebb feladat ezúttal sem. A másodikként közreadott, de valójában elsőként megírt B-dúr concerto a 18 éves Beethoven csillogó sikerdarabja, amellyel a bécsi arisztokrácia körében Mozart helyét kívánta átvenni az ifjú bonni muzsikus – hozzátehetjük: sikerrel. A IV. (G-dúr) zongoraverseny egészen más világ: a Coriolan-nyitány és a IV. szimfónia társaként mutatták be 1807-ben Lobkowitz herceg palotájában, s bár a darabot a meghívottak szűk köre éppoly jól fogadta, mint egy évvel később a nagyközönség a nyilvános bemutatón, egészen 1836-ig kellett várni a következő előadásra (amikor Mendelssohn játszotta a szólót). A műre sem az ifjúkor kompozíciók pazar virtuozitása, sem a későbbi Beethoven-zenék démoni hősiessége nem jellemző: befelé forduló, komoly darabról van szó, olyan zongoraversenyről, amely a reflektív és intellektuális zongoristák számára valóságos kincsesbánya. Várjon Dénes ilyen zongorista.