Egy hét különbséggel, két koncerten Beethoven valamennyi zongoraversenyét meghallgathatja a budapesti közönség Várjon Dénes szólójával, a Keller András vezette Concerto Budapest közreműködésével. A különféle művészeti maratonokra és zenei sportteljesítményekre éhes korunkban ez aligha bír felvillanyozó hírértékkel, legalábbis azok számára, akik nincsenek tisztában Várjon Dénes vállalkozásának horderejével. Beethoven zongoraversenyeinek végigjátszása ugyanis nem elsősorban technikailag jelent kihívást (bár nyilván úgy is), hanem intellektuálisan. Az első koncerten elhangzó páratlan számú versenyművek ugyanis a Beethovennel kortárs Bildungsroman, vagyis fejlődésregény műfaját emelik a Zeneakadémia Nagytermének színpadára. A Mozart örökségét vállaltan hordozó, a bécsi arisztokraták kedvencének számító Beethoven által írott I. (C-dúr) zongoraverseny után a III. (c-moll) concerto Beethoven saját hangjának megtalálását tükrözi (mindjárt a beethoveni c-moll hangnem is), az utolsó, V. (Esz-dúr) zongoraverseny – amit angol nyelvterületen előszeretettel neveznek „Emperor-concertónak” – pedig már az érett, hősi, szellemiekben izmos, hangzásában erőteljes Beethoven, a beérkezett mester darabja.