Ariadné keserédes kalandjai A Zeneakadémia saját szervezésű programja

Ariadné története számos műalkotáshoz szolgált inspirációként, a zenében igazán izgalmasnak a barokktól kezdve találják a zeneszerzők, hiszen a szélsőséges érzelmek egész sorát meg lehetett jeleníteni rajta keresztül. Amint a mítosz is többféle változatban maradt ránk, úgy a műsorban szereplő két énekes darabban, Scarlatti és Haydn kantátájában is két különböző történet kétféle végkifejlettel bomlik ki előttünk. Ami pedig a hangszeres darabokat illeti, a Haydn mestereként is ismert Porpora triószonátáinak korabeli népszerűségét mutatja, hogy Londonban és Párizsban is megjelentek. Carl Philipp Emanuel Bach fantáziájának szélsőséges hangulatai jól rezonálnak a kantáták chiaroscuro-világával, a darab hangnemi kalandozásai révén a hallgató Thézeuszhoz hasonlóan egy hangzó labirintusban érezheti magát. A kiváló fiatal szopránénekes, Kalafszky Adriána a barokk éneklés mellett jártas a barokk gesztika itthon szinte ismeretlen világában is; Scarlatti kantátáját a gesztika jelenléte teszi különleges élménnyé. Pétery Dóra, a kivételesen sokoldalú, különféle korok zenei praxisában jártas historikus billentyűs hangszeres előadó a szakma már elismert művészein túl a fiatal generáció feltörekvő tehetségeivel is gyakran megjelenik a színpadon. Tóth Mónika nemzetközi barokk együttesek keresett hegedűse, ám kiváló pedagógus is: korábbi tanítványa, a fiatal hegedűművész, Orgován Csenge játszik mellette. Baranyai Piroska cselló- és gambaművész a legnevesebb régi zenei együttesek első csellistájaként dolgozik itthon és külföldön.