Jean-Efflam Bavouzet és a Concerto Budapest

Mindenestül francia programot ígér az este, amelyen Takács-Nagy Gábor irányításával e kultúrkör legelragadóbb zenei alkotásai közül szólal meg három remekmű. Gabriel Fauré zenekari szvitje, a Maszkok és bergamaszkok színpadi látványosság nélkül is könnyed és bájos eleganciával idéz elénk tovatűnt – vagy talán sosem volt – idilleket. Fauré műve közvetlenül az első világháború után, 1919-ben született, és a Nagy Háború tragikus módon szerepet játszott a koncerten felhangzó Ravel-mű keletkezéstörténetében is. Az ezúttal a csodálatos francia muzsikus, Jean-Efflam Bavouzet szólójával felcsendülő, jazzes színekben gazdag zongoraverseny ugyanis azért született kizárólag bal kézre, hogy a fronton a jobbját elvesztő megrendelő, Paul Wittgenstein eljátszhassa. A zongora nyomában azután a hangszerek királynője, a Zeneakadémia Nagytermének orgonája is megszólal: Sains-Saëns oly nagyszabású 3. szimfóniájának mindkét tételében.