A programot a bécsi klasszika egyik legismertebb képviselője, Wolfgang Amadeus Mozart talán legnépszerűbb vonósnégyese nyitja. Az 1784-ben Bécsben befejezett kompozíció – amely a Joseph Haydnnak ajánlott hat kvartett közül a negyedik – a nyitótétel jellegzetes fanfárszerű, vadászkürtök hívását idéző motívumáról kapta nevét. Ezt követően nagy időbeli és stiláris ugrás következik: Anton Webern, Arnold Schönberg egyik tanítványának és a második bécsi iskola jeles képviselőjének 1909-ben kelt műve csendül fel. A rendkívül rövid, átlagosan egy-két perc hosszúságú tételek valójában tömör zenei villanások, amelyek a romantikus érzések teljes spektrumát sűrítik magukba. A szünet után újra az első bécsi iskolához térünk vissza. Ludwig van Beethoven utolsó alkotói korszakának csúcsát a kései vonósnégyesek jelentik: e művek – amelyek közül az 1825-ben befejezett négytételes Esz-dúr kvartett az első a sorban – olyan új spirituális és érzelmi mélységet járnak be, mint korábban semmilyen más kompozíció.