Medveczky Ádám és a Szent István Filharmonikusok

„Nem lehet produktív magyar zeneszerző, aki nem fogadta be az élő hagyományt” – írta Kodály 1933-ban, a Galántai táncok befejezésekor. E gondolat szellemében született Bartók, Kodály és Dvořák művészete is, akik nemzeti gyökerekből táplálkozva alkottak egyetemes értékű zenét. Dvořák Újvilág-szimfóniájában az indián és afroamerikai dallamokat ötvözi a cseh zenei hagyományokkal, a honvágy és otthonosság kettősségében. Bartók Magyar képek című sorozata korai, népi ihletésű zongoraművek színes zenekari átirata, amelyek groteszk humorral és drámai erővel idézik a magyar népzenét. Kodály Galántai táncai nemcsak gyermekkori emlékeket, hanem a „nagy idők” hangulatát is megidézik: a magyar tánczene karaktereit mesteri módon formálja a szerző szimfonikus egységgé. A koncert a közép-európai zenei örökség sokszínűségét ünnepli – otthon, Európa szívében.