Concerto Budapest

„Az a baj, hogy teli bőrönddel kell elmennem” – panaszolta pár nappal a halála előtt Bartók Béla, aki életének utolsó, amerikai szakaszában még jó néhány kikezdhetetlen remekművet csomagolt ki poggyászából. A William Primrose vonója alá szánt Brácsaverseny esetében ez ugyan már csak részlegesen sikerült, ám a kompozíció befejezetlenségében is lenyűgöző – és rekonstruálásra csábító, amint erről Rakos Miklós 2019-es, Perényi Miklós által csellóra áttett verziója is bizonyságot kínál. A Pásztory Dittának ajánlott 3. zongoraverseny alighanem mindmáig a legnépszerűbb, koncerttermi közszeretettől övezett Bartók-versenyműnek számít. A Serge Koussevitzky megrendelésére készült Concerto pedig úgy idézi meg, telve fájdalmas nosztalgiával és az eszmények ózondús szintjén a messzi Magyarországot, hogy az alkotásra ráillene akár Illyés Gyula versének címe is: Haza, a magasban.