Concerto Budapest

A versenyműveket alkotó Bartók Béla áll e koncert középpontjában, és csodált alakja mellett felsejlik azon művészek szerepe és jelentősége is, akik e kompozíciók ihletői voltak. Az 1. zongoraverseny esetében a szerző természetesen saját különleges előadóművészi képességeihez szabta a magánszólamot, így az 1927-ben Frankfurtban bemutatott mű inkább csak a zenekar és a közönség számára sikeredett „kissé – sőt mondhatni nagyon – nehézre”. Az életút végén a Brácsaverseny a hangszer mestereként tisztelt William Primrose felkérésére készült, ám a Bartókot izgalmas problémákkal szembesítő munkafolyamat tragikusan félbeszakadt, így a darab posztumusz bemutatása 1949-ben csakis a barát és kolléga Serly Tibor utólagos közreműködésével vált lehetségessé. A 2. hegedűversenyt – formáját, jellegét és kivételes nehézségi fokát tekintve – mindenestől Székely Zoltán igényeinek és képességeinek figyelembevételével komponálta az előzékenységében is zseniális zeneszerző. Ezen a koncerten mindhárom versenymű megszólaltatásához rendkívüli szólistát invitál a pódiumra Keller András: Ránki Fülöpöt, Szűcs Mátét és Kelemen Barnabást.