Szolnoki Szimfonikus Zenekar

Max Bruch 1. hegedűversenyének első változata 1866-ban készült el Koblenzben, az ősbemutatót maga a szerző vezényelte. A következő évben Joachim József segítségével átdolgozta a művet, és 1868-ban már a magyar hegedűs adta elő az új verziót. Bár Bruch még két hegedűversenyt írt, az első annyira népszerű lett, hogy 1893-ban viccesen a betiltását javasolta. A mintegy 25 perces mű Brahms és Mendelssohn hegedűversenyeivel együtt a német romantika kiemelkedő alkotása. Liszt 1849-ben, Weimarban fejezte be Esz-dúr zongoraversenyét, amelyet 1855-ben mutattak be a szerző közreműködésével és Berlioz vezényletével. Máig a leggyakrabban játszott és felvett zongoraversenyek egyike, jellegzetes háromhangú témája közismert. Schubert szimfóniái közt kettőt is találunk B-dúr hangnemben: a másodikat (D. 125) és az ötödiket (D. 485), utóbbi a szerző egyik legnépszerűbb ifjúkori szimfonikus kompozíciója. Egy bécsi műkedvelő zenekar számára írta 1816 őszén, melynek tagja volt, így feltehetőleg ő is muzsikált a szűk körű bemutatón. Schubert dalaiban hamarabb kezdődött el a romantika irányába mutató stílusfordulat, mint nagyszabású hangszeres műveiben, így az 5. szimfónia még a klasszikus rendet és arányosságot képviselő, kifejezésmódjában koncentrált alkotás.