Az „Alkalmi oratórium” egy egész Angliát megrázó politikai eseményre reagálva készült: Cumberland hercege vezetésével leverték a hannoveri monarchia elleni 1745-46-os jakobita lázadást. Händel, aki akkoriban a Júdás Makkabeus tételein dolgozott, gyorsan megkomponálta az oratóriumot, és felhasznált néhány tételt a korábbi művekből. Newburgh Hamilton librettóját választva illőn demonstrálta, hogy támogatja a monarchiát. A művet először 1746. február 14-én mutatták be a londoni Covent Garden Színházban, de a lázadásnak csak a cullodeni csata vetett véget áprilisban. A legenda ennek ellenére úgy szól, hogy Händel előre megírta a győzelmi oratóriumot, és amikor a harcoknak valóban pozitív kimenetele lett, gesztusként letette a király asztalára a kész kompozíciót. Ez a ritkán előadott, mégis csodálatos további tételekkel bővült a későbbi előadásokhoz. A záró kórus az 1727-es „Zadok the Priest” (HWV 258) nyitókórusának átemelése, amely kirobbanó erővel ünnepel és kéri, hogy „Isten óvja a királyt és adjon neki hosszú életet”.