Nemzeti Filharmonikus Zenekar

A kizárólag bécsi klasszikus remekműveket kínáló Ferencsik-bérlet második estjének műsora maga is kompozíció: mindkét rész nyitányból, hangversenyáriából és szimfóniából áll, csak míg a szünet előtt a nyitány szerzője Mozart és a szimfóniáé Haydn, addig ez a szünet után fordítva lesz. Az eseményt egyedülállóvá teszi, hogy a koncert egyetlen vendégművésze különleges attrakcióval lepi meg a közönséget. A barokk és a bécsi klasszikus korban még a muzsikusok magától értődő erényének számított a sokoldalúság. Bach csembalózott és orgonált, játszott hegedűn, csellón és viola da gambán. Ha Haydn és Mozart ma élne, helyeslőn bólintana azt hallván, hogy a svájci Stephan MacLeod egy személyben karmester és kiváló basszus, sőt kétféle tudását együtt fogja megmutatni a közönségnek: egy-egy Mozart-hangversenyáriát énekel el gazdag, sokszínű basszusán – a saját vezényletével. A koncert többi része szintén élményekben gazdagnak ígérkezik, hiszen a két nyitány, a Titus kegyelme és A filozófus lelke értékes és tartalmas zene, Haydn 78-as számú c-moll szimfóniája pedig az 1780-as évek elejének érett stílusát dicséri. A programot megkoronázó finálé, a „nagy” g-moll szimfónia a maga sötét, borús tónusával és zaklatott lelkiállapotot kifejező karaktereivel bizonyos értelemben már a néhány évtizeddel később megszülető romantikát előlegezi. A Ferencsik-bérlet izgalmas tulajdonsága, hogy a sorozat bécsi klasszikus műsorszámait a Nemzeti Filharmonikus Zenekar a stílushoz illő kisebb létszámmal adja elő, s ez karcsúbb hangzást és mozgékonyabb játékot eredményez.