Varga Oszkár, Varga István és Csalog Gábor A Zeneakadémia saját szervezésű programja

Családias hangulatú estére számíthat, aki ellátogat erre a különleges, zenei idézetekkel és utalásokkal teleszőtt kamaraestre: a vonós hangszereket apa és fia szólaltatja meg, a zongoránál pedig egyik állandó kamarapartnerük foglal helyet. Schnittke 1985-ben, Alban Berg születésének 100. évfordulója alkalmából komponálta azt a Vonóstriót, amit hét évvel később újra elővett, és átírta hegedű-cselló-zongora apparátusra. Rá jellemző polistilizmusa ebben a műben is tetten érhető; a különböző zenei anyagok használatának technikája ugyan magában hordozza azt a kockázatot, hogy formai szempontból csupán pasticciónak tűnjön, Schnittke azonban – ahogy az este második felének másik másik szerzője, Sosztakovics is – mesteri módon építette a zenébe az egyes elemeket, így például a többször is visszatérő kezdőmotívumot, a „Boldog születésnapot” dallamának eltorzult változatát. A zeneszerző 1985 júliusában, alig néhány héttel a Vonóstrió bemutatója után súlyos agyvérzést kapott, a hét évvel későbbi változatot pedig orvosának dedikálta, aki megmentette az életét, így ebből a verzióból a születés mellett a halál érintését egyaránt kihallhatjuk. Sosztakovics 2. zongoratrióját barátja, Ivan Szollertyinszkij emlékének ajánlotta 1944. februári halála után. A komponálás során a személyes veszteségen túl mélyen érintették azok a szovjet sajtóban megjelent elbeszélések is, amelyek szerint a treblinkai és majdaneki koncentrációs táborokban az SS-őrök arra kényszerítették a zsidó foglyokat, hogy ássák ki saját sírjukat, és táncoljanak mellette. A szörnyű felfedezés ihlette a finálé zsidó stílusú hátborzongató haláltánc-zenéjét, amelyet egyébként másfél évszázaddal később a 8. vonósnégyesben is felhasznált Sosztakovics. Schumann- 1847-ben keletkezett d-moll zongoratriója az egyik legnépszerűbb a műfajban, őrült szenvedélyekkel teli zene szimfonikus sűrűségű hangzással.