Ritkán játszott zeneszerzők műveivel bővül Takács-Nagy Gábor évek óta nagy sikerrel futó Haydn–Mozart-sorozata. Önmagában a darabok mindegyike kakukktojás, a koncerten azonban számos szállal köthetők egymáshoz: ilyen mindenekelőtt a programban domináló D-tonalitás és a szólisták kiemelt szerepe. A zeneszerzők közti legerősebb kapcsolat, hogy mind a négyen kiváló hangszeres művészek voltak. Több darabjukat saját maguknak írták, tökéletesen ismerték és a végletekig kihasználták hangszerük adottságait, sőt nekik köszönhetünk több technikai újítást is. A könnyed Mozart-divertimento után a lengyel hegedűvirtuóz, Wieniawski legjobban sikerült szerzeménye szólal meg; a szünet után Spohr kettősversenyszerű egytételes darabját Haydn sziporkázó szimfóniája követi. Mindezt egy Haydn–Mozart-specialista karmester irányításával és ajánlásával hallhatjuk.