Tom Beghin A Zeneakadémia saját szervezésű programja

A belga–kanadai Tom Beghin a 18. és kora 19. századi zene előadóinak új generációjába tartozik, a koncertezés mellett workshopokat és előadásokat is tart Észak-Amerika- és Európa-szerte, valamint neves szakfolyóiratokban jelennek meg publikációi. Tanított a UCLA-n és a McGill Egyetemen, 2004-ben a Haydn Intézet fogadta tagjává, 2015 óta a genti Orpheus Intézet vezető kutatója. Hangversenyén Beethoven and his French piano című lemezéről válogat, a témában könyve is megjelent idén. 1803 októberében Beethoven egy francia zongorát vásárolt a párizsi Erard-műhelyből. A zeneszerzőt „annyira elbűvölte” a hangszer – jegyezte fel egy ismerőse –, „hogy ehhez képest minden [Bécsben] készült zongorát selejtesnek tekintett”. Az Orpheus Intézetben a Piano’s Maene hangszergyártóval együttműködve készült el ennek az Erard-zongorának az első kópiája, ami lehetővé tette Tom Beghin és kutatócsoportja számára, hogy megpróbálják megérteni Beethoven rajongását, majd növekvő frusztrációját a hangszer iránt, ami a bécsi elvárásokat teljesíteni szándékozó, ám hibás fejlesztéseken ment keresztül. Beethoven végül 1810-ben „teljesen használhatatlan”-nak nyilvánította az instrumentumot. A francia zongora iránt valószínűleg 1800 áprilisában kezdett el érdeklődni, amikor Daniel Steibelttel zongorapárbajt „vívott”. A berlini születésű zongorista már régóta Erard zongoráit részesítette előnyben, és különösen ismert volt arról, hogy varázslatos tremolandóival kápráztatta el közönségét. Beethoven barátainak emlékezései szerint azonban egyértelműen a bonni mester volt a párbaj győztese. Tom Beghin hangversenye egy újabb megmérettetést kínál: vajon Steibelt csak egy Erard-zongorán játszó sarlatán volt, ahogy a német kritikusok is beállították; és vajon Beethoven mennyire lehetett tisztában a francia hangszer adottságaival? Steibelt op. 64-es kompozícióját a Waldstein-szonátával ellenpontozza Beghin, utóbbit egy rekonstruált, kiadás előtt álló változatban adja elő abból az időszakból, amikor Beethovent francia zongorája még féktelen felfedezésekre ösztönözte. Megszólal továbbá a 4. zongoraverseny lassú tételének átirata mellett egy szonátarészlet Louis Adam francia komponistától is, aki szintén Beethoven kortársa volt.