Szokolay Ádám A Zeneakadémia saját szervezésű programja

Képek, szimbólumok, benyomások és asszociációs játékok jellemzik az előző századforduló zenéjének egyik nagy vonulatát. A 19. század hagyományos műfajait, hangzásvilágát és kifejezési formáit kerülni kívánó, hol álomszerűen szubjektív, hol nyers és motorikus, de mindenképp friss és modern alkotói megoldásokat kereső komponisták gyakran adtak műveiknek gondolatébresztő, tágas képzettársításokat életre hívó címeket. A történetfolyam vagy drámai eseménysorozat hatásával játszó zenei szerkezetek helyett szívesebben alkalmaztak viszonylag rövid, szűkszavúságukban gondolatébresztő formákat, és még sorozataikban, illetve többtételes alkotásaikban is inkább laza kapcsolatokat vagy tükörszerű struktúrákat hoztak létre a korábbi zeneszerzői gondolkodásmód nagyszabású drámai ívei helyett. Szokolay Ádám ilyen kompozíciókból válogatta össze koncertjének műsorát Liszt szikár és komor hangzásvilágú Szürke felhőitől Debussy rejtett ciklusán át (egyes feltevések szerint a hangversenyen elhangzó, 1904-ben készült három darabot a zeneszerző valamiféle folyamatos narratíva egymásra következő elemeiként képzelte el) egészen Bartók 1926-os Szabadban című zongorasorozatáig.