Gyenyisz Macujev és a Bécs–Berlin Kamarazenekar A Zeneakadémia saját szervezésű programja

Moszkvában, a novogyevicsi temetőben van egy különös sírkő. Öt vonalat véstek rá, középen egész ütemet jelző szünettel. Fölötte a hosszas kitartást jelző korona, alatta háromszoros fortissimo. Jobban talán nem is lehetne jellemezni Alfred Schnittke (1934–1998) sorsát. Német-zsidó eredetű család (ezért az sch a név elején, ha nem cirill betűkkel írják), de szovjetunióbeli élet. Új utakra vágyó muzsikus, akit a Hatalom ugyan nem bánt, de nem is szeret. Inkább csak megtűr. A fiatalabbak előtt éppen ezért lesz Schnittke tekintély. Változatos életművéből ezúttal az 1979-ben komponált, vonószenekar-kíséretes zongoraversenyét ismerheti meg a közönség annak az irkutszki születésű zongoristafenoménnak előadásában, akit sokoldalú muzsikusként ismer a világ. De Gyenyisz Macujev elsősorban mégis a romantikus szerzők elkötelezettje, ezért várható különös előadásnak Schnittke-interpretációja. A töprengő, szomorú, olykor vadul indulatos zenét jól ellensúlyozza Mozart egyik legszebb és legvidámabb divertimentója, illetve Dvořák öttételes vonósszerenádja.