Heinz Holliger és a Concerto Budapest

„Rendkívül zárkózott, titokzatos ember volt [...] remeteéletet élt, és nem szívesen beszélgetett. [...] Természetesen nekem többet mesélt saját műveiről, mint másoknak, hiszen nagyon közeli kapcsolatban álltunk.” Így emlékezett vissza az életének második felét Svájcban töltő Veress Sándorra műveinek nagyhatású propagátora, a nyolcvan évet elérve is fáradhatatlan Heinz Holliger, aki ezt a koncertet egy Veress-művel nyitja majd: a szerző harmincéves kora táján komponált, hattételes kamarazenekari Divertimentóval. Ezután a német zenei romantika első nemzedékének két mesterétől, Mendelssohntól és Webertől hangzik el egy-egy mű, Ránki Fülöp és Érdi Tamás előadásában. „Egy ideje nagyon dobol és trombitál bennem valami (C-trombitákon). Nem tudom, mi lesz ebből.” – írta egy 1845-ös levelében Schumann, s alighanem erre a motívumra ismerhetünk rá az ekkor keletkezett 2. szimfónia első tételének indító fanfárjaiban. A levél éppen Mendelssohnnak volt címezve, s egy évvel később Lipcsében ő is vezényelte ennek az öngyógyító céllal komponált szimfóniának az ősbemutatóját.