Várdai István és Balázs János estje A Zeneakadémia saját szervezésű programja

A zongorista Chopin számára élete utolsó éveiben tett kirándulást jelentett a csellóra való komponálás, a csellista Kodály ellenben fiatalon talán élete legjobb hangszeres művét szerezte erre a hangszerre. A világszerte ünnepelt, tavaly a bécsi Zeneakadémia tanszékvezetőjének kinevezett Várdai István és a nála pár évvel fiatalabb Balázs János életükben először játszanak együtt – épp annyi idősen, mint amikor Kodály a Szonatinát és kicsit később a Szonátát komponálta. Chopin cselló-zongora szonátája koncertpódiumon ritkán hallható, igazi különlegesség: barátjának, a kitűnő csellistának, Auguste Franchomme-nak írta, akivel együtt mutatták be az utolsó három tételt a szerző utolsó nyilvános koncertjén, 1848. február 18-án – a darab az utolsó még Chopin életében megjelent zenemű is egyben. Kodály Szonatinája és főleg Csellószonátája ellenben a komponista méltán legtöbbet játszott hangszeres művei közé tartozik – az utóbbi darab hihetetlenül expresszív és egyedi megoldásaival a csellóirodalom egyik legnehezebb és egyben leggyönyörűbb opusza.