Bő száz esztendőt visszarepülünk az időben: 1907-ben felavatják a nemrég átadott Zeneakadémia-palota új orgonáját, Antalffy-Zsiross Dezső pedig hazatér az orgonaművészet fellegvárából, Lipcséből, és megkezdi tanári működését az intézményben. Nos, ha a fizikai feltételek nem is, a művészi feltételek adottak az időutazáshoz: a Nagyterem korhűen rekonstruált Voit-orgonája ősztől ismét teljes pompájával nyűgözi le a hallgatót: immár nemcsak a szimbólummá vált sípsor, hanem a szerkezet, a hangzás is a régi. A fiatal orgonistageneráció egyik legelhivatottabb, orgonaszakértőként is aktív tagja, Szabó Balázs pedig olyan műveket válogatott össze erre az estre, amelyek többségét az amerikai éveiben „az orgona Dohnányija” névvel illetett Antalffy-Zsiross maga is játszotta a Zeneakadémia eredeti orgonáján. A hangszer rekonstrukciója szakmai irányítójának, Szabó Balázsnak sikerült a Bartók-kortárs művész által használt hangszín-összeállításokat is felkutatnia a régi kottákból. A műsorban számos olyan alkotást hallhatunk, amelyek ma már ritkán szólalnak meg, de amelyek nagyszerűen megidézik a boldog békeidők hangulatát, a Zeneakadémia 1907-es új orgonájának világát.