Hogy mi köti össze Helena Winkelman és Olivier Messiaen két műsorra tűzött művét? Az idő. A svájci-holland szerző Shakespeare 12. szonettjét zenésítette meg Az óra címmel. A költemény az elmúlás témáját járja körül a másodpercek haladásától a természet hervadásán keresztül az élet végességéig. Winkelman vonósnégyese a Merel Quartet számára készült, és a címzettek engelbergi kamarazene-fesztiválján került első ízben bemutatásra. Az előadás különlegessége volt, mikor a zenei imitálások mellett ténylegesen megszólalt a festői község templomának harangja, könyörtelenül emlékeztetve mindenkit az idő múlására. Messiaen 1941-ben, hadifogságban írt és előadott kvartettjében szintén jelen van az idő, ám az elmúlás helyett itt a tökéletesség kerül középpontba. A világi dolgoktól teljesen eltávolodó mű spiritualitásában rokonságot mutat Hesse Az üveggyöngyjátékának titokzatos közösségével, a Renddel.