Borisz Berezovszkij zongoraestje A Zeneakadémia saját szervezésű programja

Borisz Berezovszkij estjének akár ezt a címet is adhatnánk: „szemelvények az orosz zene történetéből”. Az Ötök életre hívójával és egy ideig szellemi vezérével, Milij Balakirevvel kezdődik a sor. Több apró darabja mellett elhangzik máig legnépszerűbb műve, az Islamey című „keleti fantázia”. A második szerző Anatolij Ljadov, akit mi mesék által ihletett zenekari művek szerzőjeként ismerhetünk. Most apróbb szalondarabjai szólalnak meg. A félidőt Rahmanyinov prelűdsorozata zárja. Szünet után a Rahmanyinovval együtt induló, ám jóval rövidebb életű, viszont meredekebb pályát befutó Szkrjabin hat etűdje és egytételes Ötödik szonátája következik. Utóbbi határvonalat húz az életműben: zenéje még nem szakít a hagyományos tonalitással (Fisz-dúr az alaphangneme), de már érlelődik benne egy újfajta hangzásvilág ígérete. A koncertet a Szkrjabin elképzeléseitől igencsak távol maradó fiatal Stravinsky Petruskája zárja. Ez egyfajta keresztmetszet az 1911-ben Párizsban nagy sikerrel bemutatott balettből: a bevezető jelenet nagy részét mellőzve rögtön az orosz tánccal kezdődik.