Katia és Marielle Labèque A Zeneakadémia saját szervezésű programja

A reneszánsz korszak előadóművészi ideálja, a magától értődő könnyedséget és természetességet kifejező „sprezzatura” kifejezés jutott eszébe a The Times kritikusának Katia és Marielle Labèque egyik felvételéről. „Játszhatnak Mozarttól vagy épp Stravinskytól, a zenei gondolatok minden egyes alkalommal úgy bomlanak ki, mintha abban a pillanatban születtek volna meg. A Labèque-nővérek előadásaiban az improvizáció géniuszának jelenlétét érezzük” – írta. A Zeneakadémián két éve nagy sikert arató zongoraművészek játékának alapélménye a budapesti koncert egyik kritikusa szerint az a „rendkívüli, szoros és minden ízében szilárd összeszövöttség, szervesség és megingathatatlan biztonság, amely a két művésznő, a két nővér játékát szétrobbanthatatlanná teszi”. A testvérpár szinte minden létező műfajban kipróbálta már magát: a legnagyobb európai és amerikai szimfonikus zenekarokkal és barokk együttesekkel, valamint a legelismertebb kortárs zeneszerzőkkel, Pierre Boulezzel, Ligeti Györggyel, Thomas Adèsszel, Louis Andriessennel és Olivier Messiaennal dolgoztak már együtt.