Élesben a cselló A Zeneakadémia saját szervezésű programja

1886-ban indult a Zeneakadémián a csellóoktatás, amelynek vezetője David Popper, a neves cseh gordonkaművész és zeneszerző volt, egészen 1913-as haláláig. Popper a bécsi Operaház első csellistájaként működött, de kamarazenészként és szólistaként is sokat turnézott, míg Hubay Jenővel egy évben elfoglalta állását a budapesti Zeneakadémián. 1898-ban a Zeneakadémia akkori igazgatója, Mihalovich Ödön ezekkel a szavakkal terjesztette fel egy kitüntetésre: „Popper Dávid sokat lendít a főváros zenei viszonyain s örvendhetünk, hogy ily elsőrendű nagy művész itt találta föl második hazáját, hogy zene-akadémiánk díszére hazánkban akklimatizálódott.” Miként Liszt a zongoraoktatást, úgy határozza meg Popper a zeneakadémiai csellóoktatást: a mai tanárok Popper szellemi leszármazottai, növendékeinek növendékeitől tanultak. A Zeneakadémia Koncertközpont által útjára indított, tanszékeket és tanszakokat bemutató Élesben-sorozatnak ezen az estjén a 131 éves csellótanszak mutatkozik be. Növendékek és tanárok együtt lépnek a Solti Terem színpadára, a koncert műsorán pedig a csellórepertoár háromszáz évéből válogatnak, s természetesen az alapító Poppertől is számos fontos mű elhangzik, köztük az eredetileg három csellóra és zenekarra írott, ez alkalommal hatcsellós változatban elhangzó Requiem, amely Popper temetésén is megszólalt a növendékei előadásában.