Nyitókoncert – In memoriam Szigeti József A Zeneakadémia saját szervezésű programja

Varietas delectat – azaz a változatosság gyönyörködtet, tartja a régi mondás, egy fesztivál műsora pedig gyönyörködtessen is. Joggal kérdezhetnénk, hogy megfér-e egymás mellett Schumann és Kreisler vagy Purcell és Sosztakovics, de a Fesztiválakadémia művészei szerint a válasz: igen. Erre vállalják is a garanciát. Az éles váltások üdítőek vagy meghökkentőek, de valahogyan mindenképp hatnak. A két művészeti vezető, Kokas Katalin és Kelemen Barnabás azokat a világhírű muzsikustársakat hívta meg a fesztiválra, akikkel a legszívesebben kamarazenélnek együtt, és akiknek nagy részét már jól ismeri a magyar közönség is. A nyitókoncerten a nem sokkal Kodály és Bartók után útnak indult magyar zeneszerző generáció egyik legjelentősebb tagjának zenéje szól: Veress Sándor 1954-es Vonóstrióját hallhatjuk, amelyet már svájci éveiben komponált a mester tulajdonképpen a kései Bartók hangján. A drámai kompozíció után Schumann egyik legnépszerűbb kamaraműve, az Esz-dúr zongoraötös következik, amely a zeneszerző felesége, Clara szerint is „ragyogó, tele lendülettel és frissességgel”, a szünet előtt pedig a XX. század egyik legnépszerűbb hegedűs szerzőjének, Fritz Kreislernek örökzöld dallamai szólalnak meg. A fesztivál a 400 éve elhunyt Shakespeare-re is emlékezik, így Purcell több Shakespeare-megzenésítése is megszólal, a koncertet pedig Sosztakovics egy ritkán hallható, korai műve zárja, a Prelűd és Scherzo, amelyet még konzis évei alatt, vagyis egyik legradikálisabb korszakában komponált.