Joshua Bell és Sam Haywood A Zeneakadémia saját szervezésű programja

A legnagyobb sztárszólisták koncertjeinél gyakran előfordul, hogy a közönségcsalogató húzónév mellett a „zongorakísérő” csak egészen kis betűkkel szerepel valahol a plakát alján, és szinte elvész a szólista nevének árnyékában. Joshua Bell és Sam Haywood kapcsolatában azonban szó sincs efféle alá-fölérendelt viszonyról, az amerikai hegedűművész és a brit zongorista teljes értékű kamarapartnerek. „Olyan kiváló zongoristát kerestem, akivel tökéletesen passzolnánk egymáshoz, és csellista barátom, Steven Isserlis javasolta Sam Haywoodot. Csodálatos zenész, szerény és nagyon őszinte” – így jellemezte egy koncert kapcsán kamarapartnerét Bell a közönségnek. Joshua Bellt talán nem kell bemutatnunk – a szenvedélyes játékáról, állandó kíváncsiságáról és rendkívül sokoldalú zenei érdeklődéséről ismert zenészt nem alaptalanul nevezik napjaink egyik legjelentősebb hegedűművészének. Tizennégy éves korában Riccardo Mutival és a Philadelphia Zenekarral debütált, azóta megállíthatatlan, ha zenéről van szó. Állandóan koncertező szólista és kamarazenész, az Academy of St Martin in the Fields zenei igazgatója, több oktatási és jótékonysági projekt megálmodója, akit a néhány évvel ezelőtt a washingtoni metróban adott inkognitó koncertje óta már nemcsak a koncerttermekből ismerhet a közönség. Sam Haywooddal közös zeneakadémiai estjükön klasszikusabb irányt vesznek: két virtuóz slágerdarab „szendvicsében” egy-egy Beethoven- és Fauré-szonátát szólaltatnak meg a Nagyterem színpadán.