Bár az idén hetvenéves Eötvös Pétert mindig is vonzotta a tág értelemben vett színház (ideértve a hagyományos hangverseny teatralitását, vagy akár a filmzenéket), az opera világa csak a Csehov drámájából készített Három nővér 1998-as lyoni bemutatója után szippantotta be végérvényesen. A 17–18. századi operaszerzők gyakorlatát követve többnyire megrendelésre dolgozó Eötvös mindjárt a Három nővér után komponált egy darabot Az álmok hídján mentem át címmel, amelynek egy különös, 11. századi japán napló szolgáltatta az alapját. A Lady Sarashina néven ismert hölgy személyes feljegyzései nemcsak a történeti távolság miatt rendkívül izgalmasak, hanem örökkévaló irodalmi értékük miatt is. Az álmok hídján ugyan számos előadást megért a világ különböző pontjain (2001-ben a Budapesti Tavaszi Fesztiválon Almási-Tóth András rendezésében, Vajda Gergely vezényletével játszották), az operaházakban mégsem tudott gyökeret verni. Ezért döntött úgy Eötvös 2007-ben, amikor a Lyoni Operaház újabb darabot kért tőle, hogy társa és librettistája, Mezei Mária segítségével vérbeli operává alakítja a korábbi darabot, kilenc jelenetben bontja ki ennek az érzékeny nőnek a történetét. Ebből lett a Lady Sarashina, amely Magyarországon eleddig még nem volt hallható, s amely Franciaországban és Lengyelországban is nagy sikert aratott.