Vásáry Tamás zongorázik, vezényel és beszél a zenéről – aki eddig akár csak egyetlenegyszer is részt vett ilyen eseményen, az jól tudja, hogy egyáltalán nem könnyű eldönteni, melyik is a nagyobb és elementárisabb élmény. A Kossuth-díjas művész ez alkalommal Frédéric Chopin alakját idézi meg: a magányos zsenit, a zongora poétáját, a nagyszerű rögtönzőt és a tudatos zeneszerzőt. De persze Vásáry előadásai, miként a sorozat címe is jelzi, mindig túlmutatnak a zenén, mert – miként fogalmaz – „ami engem a legjobban érdekel ebben az életben, hogy honnan jövünk, hová megyünk? Mi a jelenségek mögötti jelentőség? Mi van a zenében a hangok mögött és honnan jön? Mi az a láthatatlan szellemi forrás, ahonnan – mint minden művészeti alkotás – a zene is ered? Amikor játszom, azt kell megtalálnom, mi az, ami igazán az én inspirációm. Lehet ez egy naplemente, egy személy, egy vers. Azt kell megtalálni, mik illetve kik vagyunk, s nem is egyszerű. Amikor néha tanítok – mesteriskolát adok – azt próbálom átadni, hogy aki zenélni akar, keresse meg a saját inspirációját. Önmagát”.