„Nekem az a sanda gyanúm, hogy Perényi Miklósnak születni kell. Természetesen lehetnek titkai, de egy olyan kivételes zeneiség, mint az övé, nem húzható csak úgy elő a farzsebből. Viszont Miklós példája mindennél ékesebben bizonyítja azt, hogy a tehetség nem arra való, hogy megkönnyítse az életet; éppen ellenkezőleg. Olyan munkára sarkallja az embert, amelynek révén felmérhetetlen távlatok nyílnak meg, soha nem tapasztalt katartikus élmények alakítják át a gondolkodást, valódi, tudományoskodástól mentes tudást birtokolhatunk.” Kocsis Zoltán méltatta egy interjúban ekképpen Perényi Miklóst, aki Dvořák méltán népszerű csellóversenyének szólistájaként lép ezúttal a Zeneakadémia Nagytermének színpadára. A Takács-Nagy Gábor vezette MÁV Szimfonikus Zenekar két Schumann-darabbal keretezi a versenyművet: a ritkán hallható Julius Caesar-nyitány mellett a negyedikként közreadott, de valójában elsőként elkészült, jól ismert d-moll szimfónia fog megszólalni.